Das Lied zur Lage

… hat die ungarische Rockröhre Sarolta Zalatnay bereits 1973 gesungen[1]

Endlich muß man nicht mehr zu Hause sitzen[2]

Schon strahlt das Licht
über den rusigen Dächern.
Der Winter ist wieder erstorben,
glücklich sind die Menschen.
Von neuem drehte sich der Wind.
Blies den frostigen Geruch hinweg.
Du brauchst keinen dicken Mantel mehr,
wenn du hinunter gehst auf die Straße.

Endlich muß man nicht mehr zu Hause sitzen,
ich bin mein kleines Zimmer schon lange satt.
Endlich muß man nicht mehr zu Hause sitzen,
auf dem Platz warten die Menschen.
Komm auch du mit uns,
vergiß die trübselige Einsamkeit.
Zusammen singen wir,
und lassen die weite Welt es hören.

[1] Auf dem legendären Album „Hadd mondjam el“.

[2] Nem kell végre otthon ülni

Mégis feltűnt a fény a kormos háztetők felett.
Meghalt megint a tél, s boldogok az emberek.
Újra fordult a szél, elfújta a fagy szagát.
Az utcára, ha lemész, nem kell már a nagykabát.

Nem kell végre otthon ülni, unom már a kis szobám.
Nem kell végre otthon ülni, a téren vár a társaság.
Gyere te is velünk, felejtsd el a bús magányt.
Együtt énekelünk, hagy hallja a nagy világ.

Nem kell végre otthon ülni, unom már a kis szobám.
Nem kell végre otthon ülni, a téren vár a társaság.
Gyere te is velünk, felejtsd el a bús magányt.
Együtt énekelünk, hagy hallja a nagy világ.

(Übersetzung: Seidwalk)